Hereditas Antikvárium

Fair Partner ✔
12. Könyvárverés

Isztambul, 1756-1757. (Hijri 1170.) Ibrahim Müteferrika. (4)+372 lev., 430 lev. Több levélen a szövegtükör köré húzott piros kerettel és tartalomkiemelő aláhúzásokkal díszítették a szöveget.
A nyomda
Ibrahim Müteferrika, a magyar származású nyomdász (nevének jelentése „udvaronc”) 1727. december 14-én alapította meg Törökország első olyan nyomdáját, mely török nyelven készített könyveket. 1504 és 1521 között működött ugyan egy nyomda, mely héber nyelvű könyveket adott ki, ennek megszűnése után a nyomdászatot azonban évszázadokra elfelejtették. Törökországban az iszlám vallástudósok többsége szentségtörésnek tartotta a könyvnyomtatást, úgy vélték, hogy a kéziratos másolást helyettesítő nyomtatás a gondolkodás romlásához és így a diákok ellustulásához vezet. Müteferrika érdeme a könyvnyomtatás, és ezzel a nyugati kultúra bevezetése az országba. Kolozsvárott született 1674-ben, fiatalon török fogságba esett, és felvette az iszlám hitet. Isztambulba került, ahol műveltsége és kiváló török nyelvtudása segítségével III. Ahmed szultán udvaránál kapott állást. A nagyvezír az ország nyugati kapcsolatainak ápolására és a török kultúra felemelésére követséget küldött Franciaországba. A visszatérő követek a nyugati művelődés törökországi terjesztésének hathatós eszközeként a könyvnyomtatás bevezetését szorgalmazták: a feladatra Müteferrikát jelölték ki, aki úttörő munkájával és technikai eredményeivel nemzetközi elismerést vívott ki. 1745-ben bekövetkezett haláláig 17 könyv (24 kötetben) készült nyomdájában: történelmi, földrajzi és tudományos művek, vallásos témájú szöveg továbbra sem kerülhetett kinyomtatásra. Halála után ismét szünetelt a könyvnyomtatás Törökországban egészen a XIX. századig elejéig (e munkát kivéve). A könyvek többsége nem több, mint 500 példányban készült, mindegyikük nagy ritkaságnak számít.
A mű
A híres török-arab szótár második kiadása, először 1729-ben jelent meg. A vallástudós és író Mehmet Efendi (akit kortársai Van-i származása miatt Vankulunak neveztek) a középkori lexikográfus, al-Jawhari arab-perzsa szótárát fordította törökre, és bár ezen kívül több művet is alkotott, neve mégis e két kötet jóvoltából maradt fent, hiszen Vankulu Lügati, azaz Vankulu szótár néven vált ismertté. A munka több szempontból is kimelkedő jelentőségű. Először is ez volt az első Müteferrika-nyomtatvány, így egyben az első arab betűs kiadvány. Másrészt ez a kiadás az egyetlen, amely az alapító halála (1745) és a XIX. század eleji újraindítás között hagyta el a műhelyt. Tudomásunk szerint egyetlen példányát őrzi hazai közgyűjtemény, az MTA könyvtára, ahová Vámbéry Ármin hagyatékából került.
Kopottas, oszmán stílusú bőrkötésben. Ez a kötéstípus az európaitól eltérően két további elemet tartalmaz: a „sertab”-ot és a „miklep”-et. Az előbbi a könyvtest oldalsó metszését hivatott védeni, utóbbi pedig könyvjelzőként szolgált (a miklepet a sertab csatolja a hátsó borítóhoz). Az elő- és háttábla közepét növényi ornamentikájú arabeszkes stílusú vaknyomásos egyesbélyegző lenyomata díszíti. A bőrborítás széleit vonalas és indafonatos léniák lenyomata keretezi. Az alsó metszéseken az oszmán-török nyelvű könyvcím és kötetjelzés olvasható. Néhány levélen szakadással (ez egy esetben a szöveget is érinti).